Ide nekem az oroszlánt is!

Buzsáki György szerint, akiről tudható, hogy nem csak világhírű agykutató, de az építészetben is jártas, egy jól működő tudományos intézetben fontos a nyitottság, áttekinthetőség a laborok térbeli elhelyezésében is. Nos, a KOKI a maga régebbi típusú szemlélet szerinti szerveződésével, hosszú folyosós, különösen a nyári, klímás időszakban szigorúan zárt ajtós világa ettől a lehető legmesszebb van. De sebaj, intézeti folyosókon is lehetnek szerencsés találkozások, rövid, hasznos beszélgetések. Ilyen folyosón történt találkozás eredménye, hogy Acsády Lacitól megtudtam, tudományos diákköröse, Bősz Emília nem csak a Kuffler Ösztöndíjat nyerte el – a KOKI másik idei nyertese Hegedűs Panna, Hangya Balázs TDK-sa! – de a most kezdődő tanévre megkapta az Új Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíját és a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat (a Köztársasági Ösztöndíj új neve) is, és idén nyerte el a BME Természettudományi Kar Kiváló Hallgatója címet valamint ért el az OTDK Neurobiológia tagozatán 2. helyezést. Egy ilyen sorozat pedig, tette hozzá kicsit elgondolkodva, azért még a KOKI-ban sem tűnik általánosnak! Lacinak ebben is igaza van, mert ugyan intézetünkben minden évben van több hallgató is, aki rendelkezik valamely igen rangos ösztöndíjjal, ugyanannak ennyit elnyerni nem közönséges dolog még itt sem. Ösztönző, jó példák mindig kellenek, így nem is haboztam, felkerestem Bősz Emíliát, azaz Emit.

- Kezdjük az alapoknál! Hol tanulsz, hol tartasz az egyetemi tanulmányokban? Mi motivált abban, hogy TDK munkát kezdj és miért épp Acsády Lacinál?

- Jelenleg a BME Természettudományi Karán a Kognitív tanulmányok elnevezésű mesterképzési programban veszek részt, és szeptembertől a második évem kezdődik. A BSc-t az ELTE biológia szakán végeztem, ez alatt kezdtem el TDK-zni Lacinál. Másodéves voltam, őszintén szólva nem túl motivált, amin az ELTE-n kapott képzés nem sokat segített, ezért valami pluszt kerestem. Látni akartam, hogy mit is csinálhat valójában egy biológus, tudni akartam, hogy tetszene-e a kutatás, ha már a képzés nem is. Lacihoz egészen véletlenül kerültem, annak köszönhetően, hogy az ELTE-nek van egy TDK témákat összefoglaló honlapja. Mivel nem nagyon tudtam, mit akarok, így olyan témacímet kerestem, amiben legalább a szavakat ismertem. Ez a téma Maglóczky Zsófiához tartozott, nála azonban akkor nem volt lehetőségem kutatási programjához csatlakozni, így megadta Mátyás Ferenc elérhetőségét, aki korábban a Thalamus kutatócsoportban dolgozott. Végül is ő mutatott be Lacinak.

- Mindnyájan tudjuk, hogy a biológiai tárgyú kísérletek meglehetősen időigényesek, akármikor abbahagyni sem lehet őket. Egy héten átlag hány órát töltesz az intézetben, és főképp, hogyan tudod egyeztetni az itteni munkát a kötelező órákkal-gyakorlatokkal?

- Amióta csak itt dolgozom, annyi órát töltöttem és töltök az intézetben, amennyit az iskola (és korábban a diákmunka) megenged. Ez tehát változik. Van, amikor akár egész nap bent vagyok, de előfordul, hogy egyáltalán nem tudok bejönni pl. a vizsgák miatt. A nyár kivételével a labor és az egyetem reggeltől sokszor késő estig lefoglal. Mindig nehéz összeegyeztetni a labort a sulival, és általában ez az órára járás rovására megy. Az előző félévben például amikor OTDK is volt a labor mellett, szinte alig jártam be. Még a BSc alatt is jellemző volt, hogy inkább a laborban ragadtam és kimaradt az előadás, csak a kötelező gyakorlatokra jártam. Ez persze nem éppen jó példája az összeegyeztetésnek. . .

- Láttad már valami hasznát az egyetemen annak, amit itt tanultál?

- Igen! Több vizsga is könnyebben megy, főleg a neuroanatómiával kapcsolatos tárgyak.

- Térjünk vissza arra az első beszélgetésre Lacival. Mi győzött meg arról, hogy laborjában majd jól érzed majd magad?

- Laci nagyon kedves és ösztönző volt már ennél az első beszélgetésünkkor is. Motivált, mikor azt mondta, hogy nincs rossz kérdés. Mielőtt nekikezdhettem volna a kísérleti munkának, nagyon sok cikket kellett elolvasnom. Ezelőtt sosem olvastam tudományos cikket, az idegrendszerről pedig csak középiskolai ismereteim voltak. A saját tempómban haladtunk a cikkek és könyv-fejezetek boncolgatásával, és élveztem, hogy bármilyen kérdést feltehetek. Tehát először Laci hozzáállása győzött meg, ezután tetszett meg maga a neurobiológia és persze a thalamus, mint téma, majd a kísérletezés.

- Volt-e olyan feladat, amitől tartottál?

- A cikkezés után, amikor elkezdtem a labormunkát, túl izgalmas volt minden ahhoz, hogy eszembe jusson tartani tőle. Emlékszem, hogy egy egyszerű pipettázásnak is örültem, olyan nagy volt a váltás az egyetemi magoláshoz képest. Amikor elérkezett az első TDK, az előadástól is tartottam, mivel sosem adtam elő korábban, de ezt sok-sok gyakorlással és alapos felkészüléssel feloldottam. Sokat segített az is, hogy előadtam előtte a laborban, ahol az előadás minden egyes részletét darabokra szedtük és elemeztük.

- Arról, hogy ennek a nagyon gondos és alapos felkészülésnek mekkora sikere lett, eredményeid mutatják is! A kísérleti munkában mi volt a legnagyobb kihívás?

- Az állatkísérletek. Sokáig csak az egerek agyával találkoztam, és amikor a műtétek elvégzését kezdtem el tanulni, már az altatásnál is rettenetesen remegett a kezem. Nehezen viseltem, hogy fájdalmat okozok egy élőlénynek. Aztán maga a kísérlet segített, vitt előre, s amikor már ügyesebb lettem, nem is okoztam „felesleges” fájdalmat az egereknek, így most már magabiztosabban érek hozzájuk.

- Volt-e már olyan kísérlet, amelynek nem csak kivitelezésében, de tervezésében is döntő szereped volt?

- Mielőtt elkezdek egy kísérletet, mindig alaposan átbeszéljük Lacival, hogy ő mit gondol, és én mit gondolok. Természetesen a tervezésben Lacié a „főszerep”, de nem csak arról van szó, hogy egy kész feladatot kapok, amit kiviteleznem kell.

- Milyen technikákat, módszereket ismertél meg és alkalmaztál eddig, és melyik áll a legközelebb hozzád?

- Az elmúlt években tanultam immunhisztokémiát, különböző műtéti beavatkozások elvégzését (pályajelölés, vírusbeadás) és elektronmikroszkópiát. A nyáron egy in vivo módszert kezdtem el tanulni, optogenetikai kísérletezést szabadon mozgó állatban. A közeljövőben maradnék is az in vivo elektrofizológiai és viselkedéses kísérleteknél!

- Megfogalmazódott már benned olyan kérdés, amire leginkább szeretnél választ kapni, ráadásul általad/általatok végzett kísérlettel?

- Laci mellett szeretnék én is úttörő szerepet játszani abban, hogy az idegtudomány képviselői befogadják az újabb, kevésbé kéregközpontú hipotéziseket is, ezért egyre inkább úgy érzem, hogy elköteleződöm a thalamus kutatása mellett. Remélem a jelenleg folyamatban lévő projektekkel ehhez kerülünk közelebb.

- Azt hiszem elég sokat megtudhattunk rólad, mint ifjú, ambiciózus és sikeres kutatójelöltről. Végül azt szeretném megkérdezni, voltak-e, vannak-e olyan emberek, akiket valamiért példaképednek tekintesz - és mit csinálsz, ha se nem tanulsz, se nem kutatsz?

- Több ember is van akikre felnézek, akiktől sokat tanulhattam és tanulhatok. Legfőképp tanáraim, általános iskolai biológiai tanáromtól kezdve egészen az ELTE Bolyai Kollégium Biológus Szakszeminárium vezetőiig és Laciig, akik mind a szakmai előrehaladásban, mind pedig személyiségem fejlődésében nagy szerepet játszanak.

Hogy mit csinálok szabadidőmben? Míg régebben többet olvastam, rajzoltam és zongoráztam, most inkább programokat szervezek a barátaimmal, kirándulok és utazok.