Hangya Balázs az Európai Kutatási Tanács Starting Grant pályázatának idei nyertesei között

Ebben az évben három magyar kutató is díjazottja az Európai Kutatási Tanács (ERC) Starting Grant pályázatának. Bár kutatási területük egészen más, az mindenképp közös bennük, hogy előzőleg mindhárman nyertesei voltak az MTA Lendület-programjának is, s ennek segítségével alakították meg saját kutatócsoportjukat.

Az öt évre szóló, egyenként nagyjából másfél millió eurós támogatást Janáky Csaba a Szegedi Tudományegyetemről, Kóspál Ágnes az MTA CsFK-ból, intézetünkből, az MTA KOKI-ból pedig Hangya Balázs érdemelte ki .
Katona István 2009-ben elnyert Starting Grant-je után Balázs a második fiatal kutatónk, aki ebben a kivételes támogatásban részesülhet. /2011-ben Freund Tamás és Nusser Zoltán az ún. "Advanced Grant", 2016 februárjában Rózsa Balázs a "Consolidator Grant" támogatást nyerték el./
A “Starting Grant”, az ígéretes pályájuk elején álló kutatók számára kiírt pályázat követelménye igen egyszerű: “mindössze” azt várják el, hogy mind a kutató, mind a pályázat kiemelkedően jó legyen.

- Eddigi eredményeidet tehát kiemelkedőnek ítélték, de mi volt az, amiért a pályázatod tudományos értékét is annak tartották? Mi lesz kutatási témád, mi a fő kérdés?

- Az ERC-pályázat témája a tanulás agykéreg alatti szabályozása, ezen belül is kéreg alatti területek együttműködése tanulás során. A gondolkodással kapcsolatos ún. kognitív funkciókat hagyományosan az agykéreg homloklebenyéhez kötik. Azonban számos kéreg alatti neuromodulátoros központ is részt vesz a tanulás szabályozásában. A neuromodulátorok olyan idegrendszeri kommunikációban részt vevő molekulák, röviden neurotranszmitterek, melyek hatása összetett, nem írható le egyszerű serkentésként vagy gátlásként. Részben ezért, részben a sejtek elhelyezkedése és alacsony száma miatt ezeknek a rendszereknek a működését kevésbé értjük. Azt fogjuk vizsgálni, hogy a figyelmet, éberséget és tanulást moduláló kolinerg neuromodulátoros rendszer és az agy belső jutalmazási rendszerét szabályozó dopaminerg rendszer hogyan működik együtt, illetve egészíti ki egymást tanulás során.

- Szerintedmi lenne ebben a témában a legfontosabb eredmény, mit tartanál munkátok legnagyobb sikerének?

- Az lenne a legnagyobb siker, ha megértenénk, miért van szükség a tanuláshoz többféle neuromodulátoros rendszerre. Egyre több meglepő tanumány lát napvilágot, melyek azt bizonyítják, hogy ezek a neuromodulátoros rendszerek sokkal több hasonlóságot mutatnak, mint korábban feltételeztük; például alapvetően hasonló elvek szerint válaszolnak külső ingerekre. Így rögtön felvetődik a kérdés, hogy miben különbözik a szerepük a különböző kognitív folyamatok során.

- Mi volt számodra a legnehezebb a pályázat megírásában, a feltételek teljesítésében?

- Nem csak az lehet a hiba, ha a kísérlet nem eléggé újszerű és előremutató, de az is, ha túlságosan ambíciózus, irreális a kísérleti terv. A legnehezebb szerintem az, hogy eltaláljuk a megfelelő arányt, megtaláljuk az egyensúlyt.

- Van-e valamilyen hasznos tanácsod, javaslatod az ezutáni pályázók számára?

- Szerintem nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg segítőinket, akik elolvassák és véleményezik a tervünket, utána pedig valóban hallgassunk a kritikára, és ha kell, dolgozzuk át teljesen akár az egész pályázatot. Ezúton is köszönöm segítőim áldozatos munkáját és hasznos tanácsaikat!

Az MTA honlapján megjelent cikk itt olvasható.