2016 december: Dénes Ádám ERC Consolidator Grant nyertes
Shakespeare igazát, mely szerint „Minden jó, ha jó a vége” - a Katonában „Minden jó, ha a vége jó” címmel játszák- nem vitatom, mikor hozzáteszem, hogy azért az sem rossz, ha valami jól is kezdődik. Itt van mindjárt példának Dénes Ádám esete, akinek 2016 meglehetősen jó éve lehetett, hiszen az első félévben megnyerte a Lendület pályázatot, volt egy Nature Communications cikke, és „zárszóként” decemberben megkapta az ERC Consolidator Grantet is.
Az elismerésre méltó tény mellett, hogy valaki két ilyen nagy presztízsű pályázatot elnyer, az is érdeklődésre tarthat számot, hogy Ádám nyertes pályázatainak témája nem az intézetünkben leginkább tanulmányozott valamilyen idegsejt, hanem az agy első számú immunsejtje, a mikroglia.
- Egy ERC pályázatot csak nagyon jó helyen megjelent, kiemelkedő érdeklődést keltett eredmények alapján lehet nyerni, ezek eléréséhez viszont nem csak jó ötlet, több éves kísérleti munka, de meglehetősen sok pénz, azaz pályázatok támogatása is kell. Milyen pályázati támogatások segítségével érted el azokat az eredményeket, melyek most ezt a nagy sikert eredményezték?
- Nagy szerencsének tartom, hogy amikor 2013-ban hazatértem Manchesterből, nem csupán új kutatásokat és számos új kollaborációt indítottunk el, de sikerült hazai forrásokat is szerezni. Az ERC pályázat alapjául szolgáló kutatómunkát szinte száz százalékban hazai forrásokból, Magyarországon végeztük. A Nemzeti Agykutatási Program és az OTKA által nyújtott támogatás nélkül ezeket a vizsgálatokat nem tudtuk volna megcsinálni, de segítségünkre volt az MTA felkészítő támogatása és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj is. Ezen felül nagy köszönettel tartozom a kutatócsoportom tagjainak, akik végig mellettem álltak, és rengeteg munkát fektettek az agyi gyulladásos folyamatok tanulmányozásába, valamint kiváló kollaborátorainknak is, akik munkájukkal és gondolataikkal segítették ezeket a kutatásokat.
- Az utóbbi években egyre többet tudunk meg nem csak a mikroglia, de a neurogliasejtek szerepéről is. Miért épp az ideg- és hagyományos gliasejtektől már eredetükben is különböző mikroglia sejtek váltak fő kutatási témáddá?
- Ez részben „szakmai ártalom” lehet nálam. Immunológusként kezdtem el az idegrendszerben zajló gyulladásos folyamatokkal foglalkozni, és lenyűgözött, hogy milyen komoly szerepet játszanak a különféle immunfolyamatok a régi dogma szerint "immunprivilégizált" idegrendszerben, ezen belül is az idegrendszeri betegségekben. Érdeklődésemet az elmúlt évek felfedezései még inkább fokozták. Például az, amikor –részben saját kutatómunkánk alapján - kiderült, hogy a sejthalál számos gyulladásos faktort is magába foglaló alapvető mechanizmusai nagyon hasonlóak az idegrendszerben és a szervezet többi részében. Pont ez a hasonlóság állhat számos agyi betegség hátterében! Csak miközben bőrünk viszonylag jól regenerálódik, az elvesztett idegsejteket sajnos nem tudjuk hatékonyan pótolni. És bár ismert, hogy nem csupán az immunfolyamatok bírnak nagy hatással az agy működésére, hanem az idegrendszer is kiemelt szerepet játszik a szervezet immunfolyamatainak szabályozásában, nagyon kevéssé ismerjük e folyamatok molekuláris hátterét. Konkrétan, a mikroglia nem csupán az agy fő immunkompetens sejttípusa, de fontos szerepe van az idegrendszer fejlődésében, a normális agyi működés fenntartásában és az agyi betegségekben is azzal, hogy gyakorlatilag "kézben tartja" az agyi gyulladásos folyamatok irányítását.
- Mennyire érdemes egy sejttípust külön tanulmányozni, ill. hogyan értelmezhetők az eredmények, ha pl. egy új gyógyszert olyan állatokon is tesztelünk, ahol ez a sejt teljesen hiányzik, és emiatt egy sor más kapcsolat is minden bizonnyal másként alakult ki?
- Korábban nem lehetett szelektív módon eltávolítani vagy befolyásolni a mikroglia sejteket, bár nagyon sok kutatócsoport próbálkozott ezzel. Az egyik nagy gond a mikroglia nagyfokú hasonlósága a szervezet makrofág sejtjeihez, a másik, hogy a vér-agy gát miatt nem könnyű drogokkal bombázni a mikrogliát úgy, hogy ezzel más agyi sejtekre ne legyünk hatással. A közelmúltban több olyan módszer is napvilágot látott, amelyek lehetőséget adnak a mikroglia többé-kevésbé szelektív módosítására. Mi is fejlesztünk ilyeneket. Az első lépés az, hogy megfelelő módszerek birtokában a mikroglia nem kevéssé félreértett szerepét megpróbáljuk újraértelmezni, és megállapítani, mit lehet a korábbi kísérletek eredményeiből elhinni. A mikroglia ugyanis nagyon gyorsan reagál minden változásra, és mivel szinte nincs is olyan agyi betegség, ahol ne mutatna fokozott aktivitást, az eddig érvényben levő dogma szerint a mikrogliát tekintették az agyban minden baj okozójának is. Ez a felfogás ma folyamatosan változik. Természetesen, ha az ember megváltoztat egy sejtet, a beavatkozást számos nem kívánt változás, kompenzáció is kísérheti, amit az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni. Ezért olyan módszereket fejlesztünk, amelyek segítségével a mikroglia sejtek aktivitását akár élő állatban, reverzibilisen is tudjuk modulálni, hogy ne kelljen őket teljesen eltávolítani. A lehetséges terápiákat tekintve a lényeg a mikroglia által akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolt betegségmechanizmusok feltárása, amelyeket aztán gyógyszerekkel szelektíven szabályozhatnánk. A véleményem az, hogy az agyi gyulladásos folyamatok komplexitása miatt valószínűleg nem lesznek univerzális gyógyszerek, inkább a célzott terápiák felé kell majd elmozdulni. Ha megértjük a folyamatok molekuláris hátterét, talán nem is kell minden esetben új drogokat fejleszteni, mert hatékony készítményekről is kiderülhet, hogy nem igazán ott hatnak, ahol eddig gondoltuk.
- Mi lehet e témában a következő nagy áttörés?
- Az igazán nagy áttörés egy gyakori, sokat kutatott idegrendszeri betegség részleges vagy teljes terápiája lenne. A mikroglia-manipulációs módszerek ebben a versenyben jó eséllyel indulhatnak, hiszen a gyulladásos folyamatok szerepe a legtöbb idegrendszeri betegség esetén már bizonyított. Jelenleg viszont úgy tűnhet, hogy a sok kutatás ellenére a gyakorlatban szinte semmi nem működik. És ez sajnos technikailag igaz is. Hatalmas problémát jelent, hogy nem tudjuk igazán kezelni az idegrendszeri betegségeket. De mielőtt a kardunkba dőlünk, érdemes elgondolkozni azon, hogy sajnos a legtöbb gyakori agyi betegség esetén még mindig nem értjük, miért és hogyan alakulnak ki. Azt viszont már tudjuk, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, mint korábban hittük. Gondoljunk pl. arra, hogy nem csupán az agyban zajló, de a szervezet sok szervét érintő ún. szisztémás gyulladásos folyamatok is nagyon nagy szerepet játszanak az idegrendszeri betegségek kialakulásában. Az orvostudomány óriási eredményeket ért el a tapasztalat útján gyógyítható betegségek terén. Ilyen volt pl. az antibiotikumok baktériumölő hatásának igazolása, majd sikeres alkalmazása sokkal korábban, mint hogy megértettük volna, hogyan is hatnak. Úgy tűnik viszont, hogy a komplex, több szervet vagy akár az egész szervezetet érintő kórképek, mint a daganatos vagy idegrendszeri betegségek esetén olyan típusú problémákkal kell szembenéznünk, melyek megoldása bonyolult és időigényes képalkotó, genetikai vagy rendszerbiológiai módszerek bevonását igényli.
- Különösen így ünnepek után könnyen adódik a kérdés: mi köze van a mikrogliának az elhízáshoz vagy a vérkeringés szabályozásához?
- Az agyi mikroglia sejtek működését számos, a keringésben, illetve a perifériás szervekben zajló folyamat befolyásolja. Aktivitásuk megváltozik akut fertőzés vagy krónikus gyulladás esetén, de ismert, hogy az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az érelmeszesedés is befolyásolja az idegrendszert, beleértve az agyi erek állapotát, az idegsejtek működését és a mikroglia sejteket is. Azt mindenki elfogadja, hogy a vérnyomást, a táplálékfelvételt, a keringést vagy a belek működését az idegrendszer szabályozza. Az is régóta ismert, hogy viselkedésünk megváltozik fertőzés vagy más okból kialakuló gyulladás esetén. Gondoljunk például arra, milyen levertek tudunk lenni egy megfázás miatt! Ez az állapot azért alakulhat ki, mert a keringésben lévő gyulladásos faktorok elérik az agy megfelelő területeit, és megváltoztatják a központi idegrendszer működését.
A közelmúlt kutatási eredményei alapján az elhízást, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget vagy az érelmeszesedést ma már szisztémás gyulladásos állapotnak is tartjuk, hiszen az érintett szövetekből és szervekből gyulladásos faktorok szabadulnak fel, melyek a keringésbe jutva szintén befolyásolják az agy működését. Úgy tűnik, hogy a krónikus betegségek egyik első idegrendszeri jele a mikroglia megváltozott aktivitása. Ezek a sejtek befolyásolják az idegsejtek aktivitását, s ennek révén számos élettani folyamatba beleszólnak. Azt még részletesen meg kell vizsgálni, hogy a mikroglia manipulációja hogyan befolyásolja épp az elhízást vagy a vérnyomás szabályozását, de számos kutató dolgozik e témán, így remélhetőleg ezekre a kérdésekre is hamarosan választ tudunk adni.
Dénes Ádámmal az MTA honlapján is olvasható beszélgetés az alábbi internetes oldalon olvasható:
